MIÉRT?!

Miért kell neked mindig több ? Miért ?
Mint amit az élet, számodra kimért.
Csak mész a fejed után, bután.
Kell ez neked? Mond minek ? Csak tudnám.
Menekülsz, futsz, egy életen át....
És még bűszke is vagy: - Én teljesitem a karmát.
Felbontott, tönkretett, szép, és talán boldog frigyek,
Mondd Isten, mond miért higgyek?
Szakadt nők, ócska zene, sok - sok pia.
Könyörgöm, válts már meg; Isten - fia!
Átmulatott részeg éjszakák....
Lombjuk vesztett téli fák:
Tántorogva botorkálsz haza....
Csak tudnád hol az otthon. Tehát hova?
Van lakásod, autod, azt mondják szép:
De becsukod a lelked, és se hang, se kép !
Sok kis, apró, vagy nagy hazúgság:
Szerinted ez amit keresel ? A Boldogság ?
Állj meg végre, nézz a tükőrbe:
Az élet elől nem futhatsz örökre!
Mert néha azért Te is tudod:
A plusz köröket hiába futod.
Sorsod, balszerencséd nem foghatod az égre,
Állj meg :  - hibáztam - valdd már be végre !
Amig csak futsz, és menekűlsz -
Az élet mocsarában csak mélyebbre merűlsz.
Felhasadt megint a poklok szennyes búgyra.
Egyedűl vagy megint: - Újra !
Mondd miért kell neked mindig több ? Miért ?
Mit az élet számodra kijelőlt, kimért !

ILYEN HAZÁBAN ÉLEK !

Oly Hazában élhetek,
Hol a Miniszterelnők
Kurvázza a Nemzetet.
A rendőrnek lopnia kell,
Etethessen
Két gyermeket!
Hová tűnt a Barátság, Szeretet,
Mi összefog Közősséget Nemzetet.
Kaparj kurta! Neked is jut...
De az idő rohan ! Egyre csak fut !
A Papok hírdetik Isten , és Szeretet,
Vizslán fűrkészik a Zsebedet.
Mit nem érnek el hamis szóval,
Elveszik azt erőszakkal.
Kaparj Kurta ! Neked is jut.
De az idő rohan! Egyre csak fut.
Ez a Kufár világ, hol pénz az Isten!
Hol egy szál virágnak talaj nincsen!
De ne félj Magyar: Jön a kikelet,
Egyszer lelki békédet megleled!
Addig is kaparj Kurta ! Neked is jut.
De az élet elszáll, s megtalálod a Kaput ?

Budapest
2007. 05. 17.

                          Egy "jó" madár titkai.....

Figyelni az égen cikázó fecskét,
Élvezni, egy nyári kertbenborozós, estét.
Télen a kandalló mellett űlve, forró teát szürcsőlve,
Kedvesünk szemében elmerűlve, s kezünk összeér, felhevűlve.
Felidézve az elmúlt nyarat,
Álmodozva magunkra szórni a frissen hullott havat.
Szeretetet adni, minden apró csodának örülni,
Mond: Barátom - szabad másképpen élni?

Csodálni a napsütést, érezni a langy esőt,
Viszontlátni egy rég elhagyott, de szeretett szeretőt.
Sétálni az utcán, hol rohanva tolongnak az emberek.
Reménykedni, látjuk felnőni a gyermekeket.
Az emberi joságban hinni, Társunkban bizni.
Mond: Van értelme? Szeretet nélkül élni?

Észre venni egy nyilló rózsabimbót,
Nem bántani a földön csúszó siklót.
Hanyatfekve a fűben, hallani az apró bogarak neszét,
Boldogan figyelni az ég felé szálló madárka reptét.
Az emberiességben bizni, és a jóságban hinni,
Hidd el, nincs értelme, szeretet nélkül élni !

Felszabadultan bámulni a kék eget,
Legyőzni az előttünk tornyosuló bánat hegyet.
Magunk mögött hagyni, gondokat, bánatot,
S, reménykedve várni, mindég a csodás holnapot.
Ha nem tudsz többé hinni, bizni,
Mond: Van értelme akkor még élni?

Várni mindég egy új csodát,
Lelkedben érezni, az eső kopogásának ritmusát.
Érteni a fenyvesekben száguldo szél, duhaj indulatát,
Majd a simogató szellő, virágoktól csent illatát.
Mond: Van értelme szeretet nélkül élni?
Meghunyászodva, gyűlölettel telve mindig csak félni?

Ha szeretettel éled életed, és megmutatod igazi lényedet,
Életed, soha, senki előtt nem kell szégyelned!

Budapest.
2007.07.20.

Bodor László weboldala:

http://www.tnjpoetry.com/BodorLaszlo.html